Egy kisbaba akkor a legtündéribb, ha alszik. :)
Kezdő szülőként sajnos nem mindig a megfelelő tanácsot fogadtam meg, inkább a megérzéseimre próbáltam hallgatni. Emma esetében úgy láttuk helyesnek, hogy nem hagyjuk a gyereket folyton sírni, nem fektetjük hasra stb. Ennek az lett az eredménye, hogy csak úgy tudtuk elaltatni, ha hordoztuk, ringattuk és ebbe mindketten borzasztóan elfáradtunk. Mai fejjel biztos vagyok benne, hogy az egész 'hasfájást' jobban kezelném és talán nem tartana ilyen sokáig.
Mindenki azt mondja, hogy a második gyerekkel könnyebb és ez így is van. Az előzőekből tanulva kipróbáltunk egy másik módszert, így most Somával kissé "szigorúbban" bánunk. Kizárólag hason alszik és nem kapkodjuk fel egy kis hiszti miatt. Ez nagyon bevált.
Persze így is akadnak nyűgösebb napok, amikor semmi sem használ, de mit várunk mikor mostanában a frontok folyton jönnek-mennek. :)
